szechenyi

Kutatás

 

Cél, téma, kutatás bemutatása

A kutatásunk célja az, hogy a szakemberek véleménye alapján (úgy, hogy figyelembe vesszük a területi és országos specifikumokat) fel tudjuk állítani a módszertant, mely sorvezetőként szolgál arra, hogy a napi munkavégzést mely kritériumok, tényezők figyelembevételével kell végezni. Szervezetünk, mely a romák képviseletére, életminőségük javítására és kulturális értékeik megőrzésére tett vállalást jelen pályázatban olyan célokkal indul, mely az esélyegyenlőség biztosítása, a roma kulturális értékek megőrzése és a juttatások elosztásának mind kiegyenlítettebb, mind igazságosabb elosztásának elősegítése. Mivel a cigány népességen belül is számos kisebb csoport van, melyek esetenként keverednek, egyes esetekben pedig teljesen elkülönülnek egymástól és eltérő szokás- és hagyományrendszer alapján élik mindennapjainkat, ezért fontos, hogy a módszertan, amelyet megfogalmazunk minden csoportra egyaránt alkalmazható legyen és minden esetben nagyfokú hatékonysággal tudjunk fellépni a megoldásra váró helyzetekben a módszertan alkalmazásával.

 

A kutatási jelentés felépítése:

  1. - Bevezetés
  2. - A térség természetföldrajzi sajátosságai és erőforrásai
  3. - A határtérség 1945-től az 1990-es évek végéig
  4. - A határokon átnyúló kapcsolatok és a helsinki korridorok viszonyrendszere
  5. - A határtérség jelenlegi struktúrái 
  6. - Közigazgatási rendszer hatása a határmentiségre és a nemzetiségi létre 
  7. - A horvát-magyar határ menti kapcsolatrendszerek egyes formái, és az euroregionális szerveződések jellemzői
  8. - Mikrotérségi térszerkezeti alapösszefüggések
  9. - Mura Region EGTC
  10. - A roma lakosság társadalmi-gazdasági környezetének főbb jellemzői a vizsgált térségben
  11. - Kutatási eredmények
  12. - Kérdőív kiértékelés - Magyarország, Horvátország, A magyar és a horvát vélemények összehasonlítása 
  13. - Összefoglalás

 

A kutatást végző kutatók bemutatása, feladatuk

Hegedűsné dr. Baranyai Nóra és Dr. Bali Lóránt kutatók végzik el a kutatást a projekt megvalósítása során. Jelenleg mind a két kutató a Pannon Egyetemen oktató. Hegedűsné dr. Baranyai Nóra kutatási területe az Agárgazdasági folyamatok vizsgálata idősorok modellekkel, Társadalmi-, gazdasági folyamatok regionális elemzése, Ágazati elemzések és Statisztika. Dr. Bali Lóránt kutató kutatási területe politikai földrajz és határ menti együttműködés. Jelenleg Hegedűsné dr. Baranyai Nóra kutatásainak tudományága gazdálkodás- és szervezéstudományok, míg Dr. Bali Lóránt kutatásainak tudományága regionális tudományok.

Jelen kutatás alatt a kutatók feladata egy módszertan felállítása szakemberek véleménye alapján. Ezen kutatás elvégzésének segítenie kell a romák életminőségének javulását, kulturális értékeiknek megelőzését és lehetőséget kell biztosítania az esélyegyenlőség kialakulására, úgy, hogy figyelembe veszi a roma közösségek eltérő szokásait és hagyományait.

 

Kutatás módszere

Első körben információgyűjtés folyik a gazdasági- és társadalmi helyzetről, melyet a kiválasztott szakemberekkel lefolytatott személyes interjú követ. A megkérdezett személyek között tervezünk megkérdezni önkormányzatok képviselőit, civil szervezetek képviselőit, önkénteseket, önkormányzatok és fenntartásukban lévő szervezetek humán szakembereit, valamint az adott települések egyéb szakembereit, akiknek szorosabb kapcsolatuk van a roma közösségekkel. Ezután fókuszcsoportos szakmai interjú készítését vettük tervbe, melyet követ a pilot kutatás lefolytatása. Az ebből származó tapasztalok összesítése után a pilot már élesben történő online kutatásra vált, melyet a végén kiértékelünk és a kapott eredményeket összevetjük a hipotézisek megállapításaival. Mind a fókuszcsoportos kutatást és az online kutatást hazai és külföldi szempontból szeretnénk megvizsgálni, mely segít feltérképezni az országok közötti azonosságokat és különbözőségeket.

 

Státuszjelentés a kutatásról 1.

A kutatás első szakaszában a térség természetföldrajzi sajátosságai és erőforrásai kerültek elemzésre a kutatók által, ugyanis egy-egy térség kialakulását és fejlődését nagymértékben befolyásolja a térség földrajzi fekvése, geomorfológiai, geológiai jellemzői. A vizsgált terület és települések a Kelet-Zalai dombság és Mura-mente határvidékén helyezkednek el. Letenye és térsége a Mura Bal Parti síkon található. A kutatás során kiderült, hogy a térség az újpleisztocén időszakában alakult ki geológiai és geomorfológia kutatások állása szerint. A térség elemzésre került domborzati, aljzati, éghajlati, vízjárási szempontok szerint. Megállapításra került a talajvíz szint, és a megjelenő növényzet vizsgálati eredménye pedig azt mutatja, hogy a növényzet sajátos kistáji képet mutat. A térség völgyekkel erősen tagolt, valamint a legjellemzőbb talaj az agyagbemosódásos erdőtalaj a kutatás szerint, azonban a homokos talaj is eléggé jellemző a térségben.

 

Státuszjelentés a kutatásról 2.

A második szakaszban elemzésre került a határtérség kapcsolata 1945-től 1990-es évek végéig.  A kutatás elemzése rámutat arra, hogy a második világháború után a határon átnyúló együttműködés meggyengült, azonban az 50-es évek végétől enyhülés következett be és megkezdődött a nyitás. A 60-as évek közepétől már újból megélénkültek a határon átnyúló kapcsolatok, fokozatosan felértékelődött a mezőgazdasági együttműködés, majd megindult a bevásárlóturizmus, mely néhány településen gyógyturizmussá vált. A 70-es és a 80-as években a gazdasági kapcsolatok élénkültek fel az újonnan megnyíló határátkelőhelyeknek köszönhetően. Magánkereskedelmen alapuló kishatár menti forgalom jellemezte a két ország határ menti együttműködését a délszláv háború kitörése előtt, melyek mellett az államilag szervezett sajátosságok is megjelentek. A horvát függetlenségét kikiáltó honvédő háború hatására menekültek befogadása és ellátása került központba a határ menti térségben és a háború következtében csak a magánkereskedelemben megvalósult áruforgalomra korlátozódtak a gazdasági kapcsolatok. A béke helyreállta után újrakezdődött az egykor működő kapcsolatok újráépítése és a 2000-es évek elején megjelent a szabadkereskedelem egyezménye.

 

Státuszjelentés a kutatásról 3.

A harmadik szakaszban a határokon átnyúló kapcsolatok és a helsinki korridorok viszonyrendszere került elemzésre a kutatók által. A kutatás megmutatja, hogy a magyarok számára a határ menti együttműködés szempontjából a délnyugati „Adria”- folyosó és a „szlavón” tengely bír jelentőséggel, ezt a két közlekedési tengelyt érdemes megvizsgálni.

Magyarország, Szlovénia és Horvátország számára elsődleges prioritásai között szerepelt az M7-es és M70-es autópálya kialakítása. Megkezdődtek a vasútfejlesztések és a vasút utak kiépítése az országok között. Ezek a V/B folyosón valósultak meg, míg a V/C folyosót vizsgálva teljesen más kép tárul elénk. Ez a szakasz országonként változik, hogy kinek elsőrendű és kinek másodrendű vonalnak számít, azonban összességében elsőrendű kategóriába tartozik. Ez a folyosó egykori háborús övezetre épül, így fontos kritérium volt, hogy elmozduljon a térség állapota a fejlődés irányába. A V/C folyosó kiépítettségét tekintve a Budapest-Dombóvár szakasznak korszerűsítésére szükség van.

 

Státuszjelentés a kutatásról 4.

A negyedik szakaszban a határtárság jelenlegi struktúrái volt a kutatás témája. A kutatás eredményeként megállapíthatjuk, hogy a határtérséget erősen jellemzi a változó térstruktúra és kapcsolatrendszer, valamint egy nyugat-kelet irányú fejlettségi lejtő figyelhető meg. A határ mentén három megye érintett. Somogy, Zala és Baranya megye. A vizsgálat során megállapításra került, hogy a határ menti szakasz nagy részén a közúti és vasúti ellátottság gyenge, a térség elzárt helyzetben van a horvát-magyar határ szakaszon, a rossz közlekedési körülményeknek köszönhetően nehéz hozzáférni a különböző szolgáltatásokhoz, mely lassítja a fejlődést. Fontos megemlíteni kutatási szempontból, hogy a kistérségek központi városai az elmaradottság miatt sokszor az úgynevezett városi szerepkörüket sem tudják ellátni. A kutatás nem csak a magyar oldalról vizsgálta a határ mentét. Horvátország helyzete hasonló, de a problémák mások. Itt is megfigyelhető az északnyugati részen a nyugat-kelet irányú fejlettség és egy térszerkezeti hiány tapasztalható a települések között. Itt a mezőgazdasági foglalkoztatottság aránya magas, azonban a fiatalok elvándorlása nagyobb városokba nagy hatással van a fejlettségre. Itt is sem megfelelő a közlekedési hálózat kiépítettsége. A két ország közötti különbségek eredményezik, hogy csak néhány határ menti ponton van lehetőség kölcsönös átvonzások kialakítására.

 

Státuszjelentés a kutatásról 5.

A közigazgatási rendszer került vizsgálatra az ötödik szakaszban. Itt elemzésre került a két ország hiányossága közigazgatási és önkormányzati szempontból. Főként az együttműködés szempontjából fontos tényezők kerültek elemzésre. Magyarországon a rendszerváltáskor a megyék elvesztették a közigazgatási és területrendezési funkciójukat a tanácsrendszer felszámolásával, így még mindig reform alatt áll a magyar közigazgatási rendszer. Önkormányzati szempontból túlzottan jellemző az elaprózottság, mely eredményezi a települések közötti közös intézményműködtetést és szolgáltatásnyújtást. Mivel a területfejlesztési és tervezési rendszer nincs megfelelően kiépülve, így jelentősen rányomja a bélyeget a kapcsolatok kialakítására. A tiszta hierarchiával rendelkező horvát közigazgatás nem tudja teljes körűen értelmezni és átlátni a magyar rendszert, mely még inkább bonyolítja az együttműködést, mivel a demokratikus intézmények kevés ellenőrzési joggal bírnak. A Horváth Köztársaság területén főként a hierarchia dominál a közgazdasági és önkormányzati struktúrában.

 

Státuszjelentés a kutatásról 6.

Most pár fejezeten keresztül a horvát-magyar határ menti kapcsolatrendszerek és az euroregionális szerveződések kerülnek elemzésre, így a hatodik szakaszban először az Alpok-Adriai Munkaközösség elemzésére került sor. Ez a szervezet volt az első horvát-magyar mentét érintő szervezet, melyhez Magyarország a rendszerváltás előtt csatlakozott Zala, Somogy és Baranya megyékkel és ebben az időszakban a régiók és az államok közötti együttműködés elmélyítését tekintették a legfőbb feladatnak a munkaközösség tagjai. A Munkaközösség a határok megnyitására, a személyek és eszmék szabad áramlására, valamint a gazdasági és kulturális együttműködésre törekszik. A rendszerváltás után a szubszidiaritási elv és a gazdasági és szociális kohézió megvalósítása volt a cél, majd az ezredfordulónál a határ menti országok belépése az Európai Unióba. A munkaközösség eredményeit megvizsgálva észlelhetjük, hogy a célokat csak részben érte el, a határon átnyúló kapcsolatok első alapjait sikeresen letették, azonban a további együttműködés építése megrekedt.

 

Státuszjelentés a kutatásról 7.

A hetedik szakaszban a Duna- Dráva-Száva Euroregionális Együttműködés került megvizsgálásra. Ezen euroregionális együttműködés kialakításának gondolata a magyar önkormányzati vezetőkben fogalmazódott meg a rendszerváltás után. Az önkormányzatokon kívül kereskedelmi és ipari kamarák részvételével tervezték az együttműködés létrehozását. Ezt az együttműködést is jellemzi a kezdeti lelkesedés, majd a nagy lendület megállt. Az alapító tagok nem voltak még az alakuláskor az EU tagjai, és a szervezet tagjai mind tőkehiánnyal küzdöttek. A kutatás során elemzésre kerültek a történelmi előzmények, mely alapját jelentették az együttműködés gondolatának. Elemzésre került, hogy az együttműködés milyen célokkal kerüljön létrehozásra, ezek a célok hogyan kapcsolhatóak az unióhoz. Az elemzés rámutatott arra is, hogy ha a fejlesztési politika fő súlya a városokra tevődne rá, akkor a fejlesztésnek az Eszék-Pécs tengelyre kellene helyeződnie, ami gyakorlatilag a korábban már említett V/C korridor lenne. Az együttműködés számba vette a közlekedési lehetőségek javítását, melyek közül a vasúti fejlesztést ütközik a legnagyobb akadályokba, azonban megállapításra került, hogy a légi közlekedés fejlesztése jelenleg a legbonyolultabb.

 

Státuszjelentés a kutatásról 8.

A nyolcadik szakaszban a Dráva – Mura Eurorégió került elemzésre. A kutatás megmutatja, hogy a kétoldalú kapcsolatok hatékonyságának növelése érdekében kisebb eurorégiókat hoztak létre. Kiderült, hogy Zala megye lenne a legalkalmasabb a horvát-magyar határon átnyúló kapcsolatok továbbfejlesztésére társadalmi-gazdasági környezet szempontjából, mivel a hátrányokat itt sikerült a legjobban felszámolni. Míg a másik oldalról Koprivničko-križevačka, Međimurska és Varaždinska megyék a legfejlettebb horvátországi területek a főváros mellett. Az együttműködés a horvát- szlovén-magyar határ fejlesztését hivatott volna elősegíteni. A munka itt is nagy lendülettel és reményekkel kezdődött, azonban hamar a pangás és eredménytelenség időszaka lépett fel pénzügyi gondokkal tetézve. Hamar rájöttek, hogy két-két város könnyen együtt tud dolgozni egy projekt elkészítésében, de az egész eurorégiót átfogó együttműködés nem működőképes. Végül 2005-ben felszámolták a szervezetet.

 

Státuszjelentés a kutatásról 9.

Mura-Dráva Eurorégió elemzésére került sor a kilencedik szakaszban. Itt területi közigazgatási egységek (megyék) által létrehozott együttműködési szervezetről beszélhetünk. Ez az együttműködés több eredményt is elért, melyet bizonyít, hogy számos pályázaton sikerrel szerepeltek. AZ egyik legjelentősebb sikernek mondható a Murakeresztúr és Kotoriba közötti közúti híd megépítése. Sikeresnek bizonyult még „Le a Kerkán a Murára” nevű turisztikai projekt is. Sajnálatos módon ez az együttműködés is megszűnt, azonban a kialakult kétoldalú kulturális és politikai kapcsolatok azonban tovább élnek és rendszeresek.

Összességében a kutatás rámutat, hogy az együttműködések vegyes sikerekkel zárultak, és voltak olyan szervezetek, amik pár éven belül meg is szűntek. A résztvevő partnerek jellege is eltérő volt, egyes esetekben települések önkormányzatai, máshol pedig megyék önkormányzatai társultak. Felépítési és működési szempontból is különbözőek voltak. Összességében a Duna – Dráva – Száva és az Alpok – Adria bír stabil szervezeti felépítéssel, azonban ezek is a nagy területi lefedettség, ezáltal a tagok számának köszönhetik, hogy stabilak.

 

Státuszjelentés a kutatásról 10.

A tízedik szakaszban a mikrotérségi térszerkezeti alapösszefüggések lettek elemezve. Az előző fejezetekben sok szó esett a múltról, így most a jelenlegi helyzet kerül középpontba. Napjainkban a szlovén határ felé teljesen átjárható, vonalas infrastruktúra épült ki, míg Horvátország felé Letenyén keresztül van autópálya összeköttetésünk. A régióépítés céljából született egy gazdaságfejlesztési terv, melyet a 2000-es évek elején írtak alá az együttműködő partnerek. Több célt tűztek ki, többek között hagyományápolást, nyelvoktatást, gazdasági élet fejlesztést, azonban a legnagyobb prioritást a turizmusfejlesztés élvezi. A vizsgálat megállapítja, hogy fontos a térség pozitívumait és negatívumait számításba venni, hogy jobban odafigyeljenek a kooperáció minőségére, ugyanis ezek a jellemzők nagyban befolyásolják azt.

Az eddigi kutatási szakaszokban kutatási tényekről számoltunk be a térség helyzetéről, a következőkben hazai és külföldi felmérés kutatási jelentései olvashatóak majd.

 

Kutatási gyorsjelentés a hazai felmérésről

A kutatás hazai oldalról még mindig a kérdőív kitöltési szakaszban jár mind a fókuszcsoport mind az online kérdőív kitöltéssel kapcsolatban. Eddig még nem sokan töltötték ki a fókuszcsoportos kérdőívet, a kitöltések száma alig haladja meg a 10 főt, a nő-férfi kitöltési arány körülbelül fele-fele, a kitöltők életkor szerinti megoszlása szerint eddig a legtöbb kitöltés a 46-55 éves korosztálytól érkezett és a legtöbb válasz Letenyében élőktől jött eddig. Az online kérdőív kitöltésével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy eddig majdnem 70 kitöltést sikerült elérni, melyet körülbelül 40-60% arányban töltenek ki a nők és férfiak. Jellemzően eddig a kitöltések a korosztályok között elég egyenlő arányban van eddig, azonban eddig a legmagasabb kitöltésszám a 36-45 éves korosztálytól érkezett, utána körülbelül azonos kitöltésszámmal következik a 46-55 és 56-65 életkorú kitöltők száma.

Jelenleg fél úton járunk a kérdőívek kitöltési szakaszában, a tényleges hazai eredményekről majd a későbbiekben adunk tájékoztatást.

 

Kutatási gyorsjelentés a külföldi felmérésről

A kutatás külföldi oldalról is még mindig a kérdőív kitöltési szakaszban jár mind a fókuszcsoport mind az online kérdőív kitöltéssel kapcsolatban. A hazai kitöltéssel ellentétben a fókuszcsoportos kérdőívet többen töltötték ki, azonban ez nem éri el a 20 főt még, a nő-férfi kitöltési arány körülbelül fele-fele, a kitöltők életkor szerinti megoszlása szerint eddig a legtöbb kitöltés a 18-25 éves korosztálytól érkezett és a legtöbb kitöltés Goricsánban élőktől érkezett.

Itt az online kérdőív kitöltésével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy eddig több mint 80 kitöltés érkezett, melyet eddig körülbelül 45-55% arányban töltötték ki a nők és férfiak. A korosztályok között eddig a legjellemzőbb korosztály fej-fej mellett a 36-45 és a 46-55 korosztály, utána következik nagyobb lemaradással szintén fej-fej mellett a 18-25 és 26-35 éves korosztály ellentétben a hazai eredményekkel.

A külföldi felméréssel is jelenleg fél úton járunk, így a tényleges horvátországi eredményekről, majd a lezáró elemzés után adunk tájékoztatást.

 

Mélyinterjú

A mélyinterjú alanyainak kiválasztása során arra törekedtünk, hogy a térségről és az érintett településekről minél szélesebb és hosszú távú ismeretekkel rendelkezzenek. Ezért olyan megyei, települési és nemzetiségi vezetőket választottunk ki, akik már hosszú ideje a pozíciójukban vannak és tág ismeretekkel rendelkeznek a térség problémáit és roma lakosságát illetően.
A horvát-magyar határ térségben aktívak a határon átnyúló kapcsolatok. Ez nem csak a többségi társadalomra igaz, hanem a roma közösségekre is. A roma közösségek közötti interakcióakt elősegíti a rokoni kapcsolatoknak a gyakorisága. A közös helyi roma nyelvjárás közös ismerete és a tárgyalásokon való használata a bizalom erősítését szolgálja megbeszélések, projekt tervezések és a társadalmi kulturális interakciók során.
Mélyinterjút készítettünk Bogdán Péterrel a Letenyei Roma Nemzetiségi Önkormányzat vezetőjével a Roma és Beás Érdekvédelmi Szövetség vezetője. A ROBÉSZ 20 éve, 1997-ben alakult Letenyén, azzal a fő céllal, hogy képviselje a nagyszámú helyi roma kisebbség érdekeit és támogassa azt, különös tekintettel a hátrányos helyzetű családokra. Az elmúlt időszak a Szövetség létjogosultságát igazolta, működése és támaszként történő azonosítása a helyi cigány lakosság köztudatába beépült. Szívesen és bizalommal kérik tagjai segítségét hivatalos ügyeik intézésében, első sorban hivatalos dokumentumok kitöltésében, közüzemi számlákkal kapcsolatos ügyintézésben, de minden más ügyes-bajos problémával kapcsolatban is. Jelentős részükre jellemző a funkcionális analfabetizmus, valamint a digitális írástudatlanság, ezért nagy segítséget jelent számukra, hogy nem csak a hivatalos dokumentumok kitöltésében, de az internetes ügyintézésben is tudunk segíteni. A pályázat reményeik szerint lehetőséget biztosít majd számukra, hogy ezt az eszközparkot tovább bővítsék (projektorral, laptoppal,nyomtatóval), illetve, hogy a roma fiatalok digitális írástudását fejlesszék, ezzel is elősegítve digitális integrációjukat.
Emellett magyar oldalról még Mozsolics Klárával a Letenyei Gyermekjóléti és Családsegítő központ munkatársával készítettünk mélyinterjút, aki hosszú idő óta foglalkozik a térség roma lakosságának az integrációs és képzési problémáival. Az kutatás során konzultáltunk Farkas Szilárddal Letenye Város polgármesterével is.
Horvát oldalról Josip Grivec és Sandra Herman állt először a rendelkezésünkre, mind kettőjük a Muraköz Megyei Közgyűlés alelnöke. Régóta dolgoznak az önkormányzati szférában, jól ismerik Muraköz megye roma lakosságát. A horvát oldalról roma szervezetekkel is konzultáltunk. Udruga za Boljitak Udruga Medimurje szervezetével is eszmecserét folytattunk. A szervezet alaptevékenysége révén óvodai és általános iskolai gyermekek részére dolgoz ki programjavaslatokat. A szervezet több esetben kapcsolódik be a pedagógusok és az egyéb szakemberek munkájába a nevelés kiegészítése céljából. A szervezet további célja a folyamatos együttműködés fenntartása a szülőkkel, az életminőség javítása, a szabad-idő aktív eltöltésének szervezése gyermekek, nők és időskorúak részére, szakkörök, előadások, szemináriumok tartása, találkozók, sportesemények megrendezése. Az egyesület a fentieken túl fontosnak tartja a történelmi, kulturális és művészeti értékek és kuriózumok megőrzési feltételeinek biztosítását. Kiadványokat hoz létre ennek érdekében, valamint az Egyesület tagjai részére nyilvános fellépési lehetőséget biztosít, valamint képzi őket a rádiós vagy más médiatevékenységekre. Programjaik célja az emberi környezet védelmének támogatása az ökológiai tudat fejlesztésem az egészséges környezet felé való fordulás és érdeklődés, valamint a biológiai egyensúly megtartása.
A határmenti falvak polgármesterivel is konzultáltunk. Marijan Vargával Donja Dubrava község vezetőjével és Mario Moharićcsal Goričan község vezetőjével. Mind két települési vezetője részletes meglátásokkal látott el minket a romák integrációs problémáival kapcsolatban. Emellett a roma társadalom két vezetőjével Franjo Horvattal, illetve Bojan Baloggal is konzultáltunk. Mindkettőjük nemzetiségi önkormányzati vezető, illetve jelentős számú roma nemzetiségű embert foglalkoztatnak

 

Fókuszcsoportos kérdőív kiértékelése

A magyar oldalról 16 főt, horvát oldalról 29 főt összességében 45 főt kérdeztünk meg. A szakemberek 55%-a férfi, 45 %-a nő volt. A megkérdezettek 31%-a 18 és 25 év közötti volt, 18-18 %-ot tett ki a 26-35 év, valamint a 46-55 év közötti korosztály, továbbá jelentős arányban (27%) kerültek be a mintába a 36-45 év közöttiek is. A kitöltők 15 %-a felsőfokú, 35%-a középfokú, 50%-a pedig alapfokú végzettséggel rendelkezik. A kérdőív kitöltőinek sokszínűségét jelzi, hogy a megkérdezettek közül többen (17 fő) a közszférában dolgoznak tanárként, szociális munkásként, polgármesterként, osztályvezetőként, kulturális szaktechnikusként, intézményvezetőként, csoportvezetőként, börtönőrként, alkalmazottként. A kérdésekre adott válaszokból levont következtetéseket árnyalja, hogy 15 közmunkás, és 7 munkanélküli véleményét is megkérdeztük. A magyar megkérdezettek közül legtöbben Letenyében laknak, a horvátok közül pedig Goricsánban élnek. A munkahely tekintetében elmondható, hogy a a kérdőív kitöltői közül legtöbben Letenyén (15 fő) illetve Goricsánban (12 fő), ezen kívül Muraszerdahelyen (6 fő), Kaproncán (4 fő), Kursanecben (3 fő), Glinában és Csáktornyán (1-1 fő) dolgoznak. A kérdőív kitöltői különböző területen kapcsolódnak a cigánysághoz: 20 fő a roma nemzetiségi önkormányzat tagja, 16-an saját bevallásuk szerint a roma kisebbség tagjai, 7 fő pedig a munkájából adódóan kerül nap, mint nap a kapcsolatba a cigány emberekkel. A megkérdezettek közel felének (22 fő), több, mint 10 éve van valamilyen kapcsolata a cigánysággal, 22.2%-ának ez az időszak 5-10 évre, 28,8%-ának kevesebb, mint 5 évre tehető.

A magyar kitöltők szerint az országos átlaghoz képest legjobbra a háztartások internet-, ívóvíz- és villamosenergia-ellátottságát értékelték, legrosszabbra a kiskereskedelmi üzletek számát a gyerekek és az idős emberek számát, a halálozások számát, valamint a munkalehetőséget értékelték. A horvát kitöltők szerint az országos átlaghoz képest legjobbra a közfoglalkozottak, a gyerekek az élveszületettek, és a foglalkoztatottak számát értékelték, de átlagfelettinek gondolják a háztartások ineternet-, ivóvíz-, villamosenergia- és gázellátottságát is. Legrosszabbra a csatornázást, az úthálózat minőségét, az újépítésű lakások számát, valamint az oda-és elvándorlásokat értékelték. véleményekből összességében az tükröződik, hogy a horvát megkérdezettek szerint a térségük fejlettsége sok tekintetben eléri az országos átlagot, sőt meghaladja azt, míg a magyarok nem látják, nem értékelik saját térségüket ilyen pozitívan. Ebből adódik, hogy térségfejlesztés szempontjából más-más leküzdendő akadályokkal, problémákkal találkozunk a határ két oldalán. Így a cigányság helyzete sem tekinthető egységesnek, még akkor sem, ha csak néhány kilométer választja el őket egymástól. A magyarok a térség cigányságának helyzetét rosszabbnak, illetve hasonlónak (2,87 átlag), míg a horvátok jobbnak, sőt vannak olyanok, akik sokkal jobbnak (3,54 átlag) ítélik. Ez az eredmény összefügghet azzal, hogy abban a térségben, melynek fejlettségét jónak tekintik az ott élők, ott hajlamosak saját helyzetüket is pozitívan szemlélni. A kérdőív segítségével négy felnőtt képzés keretében megvalósuló oktatási területet vizsgáltunk a tekintetben, hogy a megkérdezettek mennyire tartják fontosnak az adott ismeretek megszerzését a felzárkóztatás érdekében. A magyar kitöltők mindegyik ismeretet alapjában véve fontosnak tartják, és az alábbi fontossági sorrendet jelölték meg: kommunikációs tréning, szövegértés erősítése, számtani ismeretek jobbá tétele, és végezetül az informatikai alapismeretek erősítése.

A horvát kitöltők esetében már nem ennyire pozitív kép bontakozik ki. A legfontosabbnak ők is a kommunikációs ismereteket tekintik, továbbá fontosnak vélik még a számtani ismeretek erősítését. Azonban a szövegértési és az informatikai ismeretek megszerzéséhez (továbbfejlesztéséhez) összességében inkább közömbösen állnak hozzá. Összességében tehát az a kép bontakozik ki, hogy a legfontosabbnak a beszédértés, és a kifejező készség javítását gondolják a magyar és a horvát megkérdezettek is. Az integrációs folyamat jobbá válása szempontjából nagyon fontos, hogy mi a véleménye a megkérdezetteknek arról, hogy a családi motivációt, miként lehet fokozni. A magyar vélemények szerint a tanulás, a munka, az önismeret, a rendszeresség, a munkahely, a szülők példamutatása, a családi együttműködés, hagyományőrzés és az ösztönző rendszer megléte az, amely leginkább fokozza az integrációt. A horvátok más tényezőket tartanak fontosnak, úgymint a munkahely meglétét, az együttműködést a nemzetiségen belül és azon kívül is, valamint a tapasztalatok és szokások más országból való átvételét. Árnyalja a kialakult képet azok a válaszok, amikor arra kerestük a választ, hogy a lakás alacsony komfort fokozata, az elégtelen anyagi helyzet, a családban felmerülő deviáns viselkedés, az internet hozzáférés hiánya mennyire tud gátja lenni a társadalmi-gazdasági integrációnak. A magyarok úgy gondolják, hogy az internet hozzáférés nem tekinthető jelentős gátló tényezőnek, azonban a legnagyobb gátló tényezőnek a családbeli deviáns viselkedés tekinthető, de problémát jelent a család nem megfelelő pénzügyi helyzete. Ez utóbbit tekintik a horvát megkérdezettek is gátló faktornak, azonban a másik három területet számukra közömbösnek illetve nem akadályozó tényezőnek gondolják. A nemzetiségen belüli együttműködés nagyon fontos, ennek fokozása elengedhetetlen. A magyar megkérdezettek úgy vélik, hogy az együttműködést leginkább az iskolai programokban a szülői részvétel fokozásával, valamint a nyári hónapokban szervezett helyi családi programokkal lehet elősegíteni, de nem tartják kevésbé jelentősnek a hétvégi tanodák működését sem. A horvátok szintén mindhárom tényezőt fontosnak tartják, véleményűk szerint a nyári családi programoknak lenne a legpozitívabb hatása. A magyar kérdőív kitöltők úgy vélik, hogy az együttműködési hajlandóságot a roma hagyományt tükröző énekkel, tánccal, a gitár kultúra bemutatásával, az ősi cigánymesterségek űzésével, pályázatokkal, konferenciákkal, helyi kézműves hagyományok bemutatásával, a vajda rendszer feléledésével, a roma napokkal, a roma önkormányzat nagyobb szerepvállalásával az integrációban, a gyakorlati segítségnyújtás fokozásával, a pozitív példák erősítéséve valamint a tanulás fontosságának erősítésével lehetnek fokozni. A horvát megkérdezettek szintén fontosnak tartják a tanulás fontosságának erősítését, de emellett a sportot, és a más országokból való jó példák átvételét legalább annyira lényegesnek tartják. A magyar megkérdezettek úgy vélik, hogy a roma háztartások ivóvíz és internet ellátottsága átlagosnak tekinthető, míg a villamosenergia- és a gázellátottság átlag alatti. A horvátok mind a közmű meglétét,mind az internet ellátottságot is elégségesnek, de átlag alattinak vélik.

 

Online kérdőív kiértékelése - Magyarország

Az online kérdőívre 105 értékelhető válasz érkezett be Magyarországról. A kitöltők 59%-a férfi volt, 41%-a pedig nő. Életkorukat tekintve a megkérdezettek 25-25%-a a 36-45 és az 56-65 éves korosztályból került ki. 16%-uk 46-55 éves, 13%-uk 18-25 éves, 11%-uk 26-35 éves és 10%-uk 65 év feletti volt. A megkérdezettek iskolai végzettsége szerint az alapfokú végzettségűek teszik ki a véleményezők több, mint felét (56%), de szép számmal akadnak felsőfokú végzettséggel rendelkezők is (32%), valamint középfokú végzettségűek (12%). A megkérdezettek foglalkozása igen sokrétű, a közmunkástól, a jegyzőig, a tanártól a vállalkozóig. A munkahelyük zömében a térségben található, több mint 40%-uk Letenyén dolgozik. A megkérdezettek 25%-a eddig 9-15 évet, 24%-a 4-8 évet, 20%-a 1-3 évet, 16%-a 16-25 évet, 8%-a 25 évnél több időt dolgozott, és csupán 7%-kuk nem dolgozott eddig vagy kevesebb, mint 1 évet. A kitöltők a térség cigányságának helyzetét zömében sokkal jobbnak (33%), illetve jobbnak (28%) ítélik, csak 6% gondolja úgy, hogy rosszabb a helyzetük, mint az országos átlag. A megkérdezettek több, mint 80 %-a úgy gondolja, hogy a szövegértés, az informatikai alapismeretek, a számtani ismeretek, és a kommunikációs képesség elsajátítása fontos, illetve elengedhetetlen a felnőttképzés során. A kitöltők jelentős része elengedhetetlennek tartja az életben a tanulást, a munkahelyet, az önismeretet, a rendszerességet, a családot, a szülői példamutatást, a kultúrát és a hagyományőrzést, valamint az együttműködést a nemzetiségen belül és a többségi társadalommal. A tényezők közül a családot tartják a legtöbben a legfontosabbnak. A legtöbben szakmai tanfolyamon vettek részt (39%, 41 fő), ezen kívül szociális tanácsadásra 33 fő, kommunikációs tréningre 30 fő, nyelvi képzésre 29 fő és informatikai továbbképzésre 26 fő járt. A kérdőív kitöltőinek 30 %-a a szakmai tanfolyamot, 25%-a a kommunikációs tréninget, 18%-a a nyelvi képzést, 17%-a az informatikai továbbképzést javasolná leginkább az embereknek. A megkérdezettek 48%-a az utóbbi 5 évben 1-3-szor vett részt hagyományőrző rendezvényeken, azonban elgondolkodtató, hogy 18%-uk még egyszer sem járt ilyen eseményen.

 

Online kérdőív kiértékelése - Horvátország

Az online kérdőívre 118 értékelhető válasz érkezett be Horvátországról. A kitöltők 58%-a férfi volt, 42%-a pedig nő. Életkorukat tekintve a megkérdezettek 24%-a a 36-45 éves, 23 %-a 46-55 éves korosztályból került ki. 18%-uk 26-35 éves, 17%-uk 46-55 éves, 12%-uk 56-65 éves és 6%-uk 65 év feletti volt. Az alapfokú végzettségűek teszik ki a véleményezők több, mint felét (60%), de szép számmal akadnak középfokú végzettséggel rendelkezők is (38%), a felsőfokúak aránya elenyésző (2%). A megkérdezettek foglalkozása igen sokrétű, a segédmunkástól, a tanítónőig, az önkormányzati dolgozótól a takarítóig. A munkahelyük zömében a térségben található, több mint 34%-uk Goricsánban dolgozik. A megkérdezettek 32%-a eddig 1-3 évet, 31%-a 4-8 évet, 23%-a 9-15 évet, 11%-a 16-25 évet, 3%-a 25 évnél több időt dolgozott, nem volt olyan, aki kevesebb, mint 1 évet dolgozott. A térség cigányságának helyzetét a kitöltők 29%-a rosszabbnak, 24%-a sokkal rosszabbnak, 19%-a hasonlónak, 15%-a jobbnak, 13%-a sokkal jobbnak ítéli, mint az országos átlag. A megkérdezettek több, mint 80%-a úgy gondolja, hogy a szövegértés, az informatikai alapismeretek, a számtani ismeretek, és a kommunikációs képesség elsajátítása fontos, illetve elengedhetetlen a felnőttképzés során. A kitöltők jelentős része elengedhetetlennek tartja az életben a tanulást, a munkahelyet, az önismeretet, a rendszerességet, a családot, a szülői példamutatást, a kultúrát és a hagyományőrzést, valamint az együttműködést a nemzetiségen belül és a többségi társadalommal. A tényezők közül a családot tartják a legtöbben a legfontosabbnak. A legtöbben kommunikációs tréningen vettek részt (36,4%, 43 fő), ezen kívül szociális tanácsadásra 41 fő, informatikai továbbképzésre 37 fő, nyelvi képzésre 30 fő és kommunikációs tréningre 26 fő járt. A kérdőív kitöltőinek 32 %-a az informatikai továbbképzést, 24%-a a kommunikációs tréninget, 15-15%-a szakmai tanfolyamot és a szociális tanácsadást, továbbá 14%-a a nyelvi képzést javasolná leginkább az embereknek. A megkérdezettek 38%-a az utóbbi 5 évben 1-3-szor vett részt hagyományőrző rendezvényeken, azonban 11%-uk több mint kilencszer járt ilyen eseményen.

 

Kérdőív kiértékelés – a magyar és a horvát vélemények összehasonlítása

Érdekes eredményt kapunk, ha összevetjük a fókuszcsoport válaszait illetve a kérdőívet kitöltők véleményével. Addig, amíg a fókuszcsoportban a magyarok a térség cigányságának helyzetét rosszabbnak, illetve hasonlónak (2,87 átlag), a horvátok jobbnak, sőt vannak olyanok, akik sokkal jobbnak (3,54 átlag) ítélték meg, addig a kérdőív kitöltői ezzel pont ellentétes véleményt alakítottak ki. Ez azt mutatja, hogy azok, akik a cigánysággal munkájukból kifolyólag foglalkoznak, nem feltétlenül érzékelik ugyanúgy a romák helyzetét, mint maguk az érintettek. A szövegértés, az informatikai és a számtani ismeretek, valamint a kommunikációs képesség fejlesztését a felnőttképzés során mindkét ország megkérdezettei zömében elengedhetetlennek tartják. A magyar kitöltők jelentős része elengedhetetlennek tartja az életben a tanulást, a munkahelyet, az önismeretet, a rendszerességet, a családot, a szülői példamutatást, a kultúrát és a hagyományőrzést, valamint az együttműködést a nemzetiségen belül és a többségi társadalommal. A tényezők közül a családot tartják a legtöbben a legfontosabbnak. A legtöbb horvát megkérdezett a tényezők jelentős részét elengedhetetlennek tartja, azonban a munkahelyet és a nemzetiségen belüli együttműködést inkább fontosnak, mint elengedhetetlennek tartják. A magyar és a horvát kitöltők többsége nem vett részt eddig képzési programokban. Azok a magyar megkérdezettek körében, akik részt vettek képzésen a legnépszerűbbnek a szakmai tanfolyam bizonyult, a horvátok esetében pedig a kommunikációs tréning. Tovább árnyalja a képet, hogy a magyarok leginkább a szakmai tanfolyamot ajánlaná (vélhetően, azért mert erről van leginkább tapasztalatuk), a horvátok pedig az informatikai képzést részesítenék előnyben. Mind a magyar, mind a horvát kitöltők esetében elmondható, hogy az utóbbi 5 évben nem vettek részt jelentős számú (1-3 db) hagyományőrző rendezvényen.

 

A kutatás összefoglalása

A projekt kidolgozását megelőzően részletesen tájékozódtunk a roma nemzetiségi vezetők körében, akikkel konzultációt folytattunk magyar és horvát oldalon egyaránt kidolgozandó mélyinterjút és kérdőívet illetően.

A mély interjú során magyar oldalról 16 főt, horvát oldalról 29 főt összességében 45 főt kérdeztünk meg, 50%-lékuk alapfokú végzettséggel rendelkezett. A kérdőív kitöltőinek sokszínűségét jelzi, hogy a megkérdezettek közül többen (17 fő) a közszférában dolgoznak tanárként, szociális munkásként, polgármesterként, osztályvezetőként, kulturális szaktechnikusként, intézményvezetőként, csoportvezetőként, börtönőrként, alkalmazottként. A magyar megkérdezettek közül legtöbben Letenyében laknak, a horvátok közül pedig Goricsánban élnek. A megkérdezettek közel felének (22 fő), több, mint 10 éve van valamilyen kapcsolata a cigánysággal. A magyar kitöltők szerint az országos átlaghoz képest legjobbra a háztartások internet-, ivóvíz- és villamosenergia-ellátottságát értékelték, legrosszabbra a kiskereskedelmi üzletek számát a gyerekek és az idős emberek számát. A magyarok nem látják, nem értékelik saját térségüket túl pozitívan. Ebből adódik, hogy térségfejlesztés szempontjából más-más leküzdendő akadályokkal, problémákkal találkozunk a határ két oldalán. A véleményekből összességében az tükröződik, hogy a horvát megkérdezettek szerint a térségük fejlettsége sok tekintetben eléri az országos átlagot. A felnőtt képzés keretében megvalósuló oktatási területet vizsgáltunk a tekintetben, hogy a megkérdezettek mennyire tartják fontosnak az adott ismeretek megszerzését a felzárkóztatás érdekében. A magyar kitöltők mindegyik vizsgált ismeretet alapjában véve fontosnak tartják, és az alábbi fontossági sorrendet jelölték meg: kommunikációs tréning, szövegértés erősítése, számtani ismeretek jobbá tétele, és végezetül az informatikai alapismeretek erősítése. A horvát kitöltők esetében már nem ennyire pozitív kép bontakozik ki. A legfontosabbnak ők is a kommunikációs ismereteket tekintik, továbbá fontosnak vélik még a számtani ismeretek erősítését. Azonban a szövegértési és az informatikai ismeretek megszerzéséhez (továbbfejlesztéséhez) összességében inkább közömbösen állnak hozzá. Összességében tehát az a kép bontakozik ki, hogy a legfontosabbnak a beszédértés, és a kifejező készség javítását gondolják a magyar és a horvát megkérdezettek is. Árnyalhatja a kialakult képet azok a válaszok, amikor arra kerestük a választ, hogy a lakás alacsony komfort fokozata, az elégtelen anyagi helyzet, a családban felmerülő deviáns viselkedés, az internet hozzáférés hiánya mennyire tud gátja lenni a társadalmi-gazdasági integrációnak.

Az online kérdőívre 105 értékelhető válasz érkezett be Magyarországról, és 118 Horvátországból. A kérdőíves felmérés eredményei erős korrelációt mutattak a mélyinterjú adataival. A szövegértés, az informatikai és a számtani ismeretek, valamint a kommunikációs képesség fejlesztését a felnőttképzés során mindkét ország megkérdezettei zömében elengedhetetlennek tartják. A magyar kitöltők jelentős része elengedhetetlennek tartja az életben a tanulást, a munkahelyet, az önismeretet, a rendszerességet, a családot, a szülői példamutatást, a kultúrát és a hagyományőrzést, valamint az együttműködést a nemzetiségen belül és a többségi társadalommal. A tényezők közül a családot tartják a legtöbben a legfontosabbnak. A legtöbb horvát megkérdezett a tényezők jelentős részét elengedhetetlennek tartja, azonban a munkahelyet és a nemzetiségen belüli együttműködést inkább fontosnak, mint elengedhetetlennek tartják. A magyar és a horvát kitöltők többsége nem vett részt eddig képzési programokban. Azon magyar megkérdezettek, akik részt vettek képzésen a legnépszerűbbnek a szakmai tanfolyam tartják, a horvátok pedig a kommunikációs tréninget. Tovább árnyalja a képet, hogy a magyarok leginkább a szakmai tanfolyamot ajánlanák (vélhetően azért mert erről van leginkább tapasztalatuk), a horvátok pedig az informatikai képzést részesítenék előnyben.

 



zaszlo